Kedves Látogató!

Örömmel tájékoztatlak, hogy honlapunk elköltözött!

Új honlapunk címe: www.kozarmislenyireformatusok.hu

 

 

 

 

2013. április 20.

 

"Te nemcsak olyan forrás vagy, amely engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, ameliky maga indul el megkeresni a szomjazókat." Sören Kierkegaard

Túrmezei Erzsébet:

A forráshoz

Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.


Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket,
ahogy szüntelen útban vagy feléjük,
meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!

Boldog, akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted, nem szomjazik soha többé,
és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.
Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!

 

2013. április 17.

Boston-i tragédia

 

 

".... szabadíts meg a gonosztól"

 

2013. április 13.

Megbocsátás fája

 

Néhány hónappal korábban olvastam a Reformátusok Lapjában egy cikket a megbocsátásról Karsay Eszter lelkésznőtől. Megható kis történet.

"Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. (..) Alig múlt húszéves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kedvesen elbeszélgettek a meleg, tavaszias időről, a fiú váratlanul így szól: "Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé." Áradt a szó belőle, miközben elmesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett, mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogasák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudatlannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet. Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött (...). Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott, ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek a szülei. Megírta nekik, hogy megbocsátásuk jeléül kér tőlük valamit. Egy olyan jelet, amit jól lát majd az autóbuszról: ha még visszafogadák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbusról, és örökre távozni fog az életükből. Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot. Útitársa végighallgatt a fiú történetét, majd udvariasan megkérte: "Cseréljünk helyet! Majd én figyelek az ablakból". Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát. A könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát: "Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok boríttják."

Sokan várják, hogy legalább egy árva szalag legyen mi megbocsátásunk fáján - a te megbocsátásod fáján.... "a szeretet sok bűnt elfedez." (1Pt 4,8)

 

2013. április 11.

 

32 évet élt, többször volt nincstelen, mint szegény, a boldogságról csak álmodozni mert, noha "csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam" - írta 1937-ben a Curriculum vitae c. művében József Attila.

 

 

 

“Drága barátaim, kik gondoltok még a bolonddal,
nektek irok most, innen, a tűzhely oldala mellől,
ahova húzódtam melegedni s emlékezni reátok.
Mert hiszen összevegyült a novemberi est hidegével
bennem a lassúdan s alig oldódó szomorúság.
Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva rám, aki köztetek éltem s akit ti szerettetek egykor”

(József Attila: (Drága barátaim…), 1937, nov.)

 

 

2013. április 8.

Az élet minden csalódása lépcsőfok lehet valami nagyszerű dolog felé.

 

 

 

2013. április 7.

 

 

Áprilisi üzenet

Füle Lajos

Aki Krisztusban szeret

A szeretet... az erőfeszítés is!
Hisz néha sziklát emel, ki szeret:
Viselni társat, testvért gyereket
Emberfeletti vállalkozás, mégis
Ki Krisztusé és Krisztusban szeret,
Erős: kimozdít sziklát,
- hegyeket!

Füle Lajossal egyetértek. Az első sorral is. Ha azt mondanám, hogy nekem sosincsenek harcaim, vitáim, hangos veszekedésim, hitbeli elgyengüléseim, eleséseim, akkor talán a gyülekezet úgy gondolná, hogy micsoda szuper lelkésznőnk van. Micsoda hittel rendelkezik … én viszont nem tartanám tisztességesnek ezt a látszatot. Mert nem vagyok szuper-lelki alkat. S olyan jó volt a téli időszakban a csütörtöki biblia órákon beszélni a mindennapi lelki harcokról. De hát a Biblia is tele olyan emberekkel, akikkel egyik pillanatban az Isten csodálatos munkatársai voltak, a másik pillanatban összetörtek, összeroskadtak. Illés: ő csodálatos módon megtapasztalta Isten csodatévő erejét, mert feltámasztotta a sareptai özvegy fiát, majd a Kármel-hegyi istenítéleten tüzet kért a mennyből. S ez az Illés aztán összetörik, elfáradt, feladja, kiborul: „elég most már Uram”. Mindannyiunk kifakadás lehet ez.  Mert a szeretet sokszor erőfeszítés is.

Aztán ott vannak tanítványok. A szeretett három, akik ott voltak Jézus mellett az Olajfák hegyén, akik éveken keresztül látták, hogy Jézus „valóban Isten Fia volt” – ők is elaludtak. Pedig szükség lett volna arra, hogy ébren legyenek, s imádkozzanak Jézusért. Jézus az alvó tanítványoknak mondja: „Vigyázzatok és imádkozzatok!” (Mt 26,41) Sokszor ott vagyunk mi a is az alvó tanítványok mellett, s nem bírjuk a terheket. Egyszerűen csak azért, mert elfáradunk. Mert teste is van az embernek, lelke is van az embernek. Tudjuk, hogy mi lenne a feladatunk, de engedjük, hogy a megfáradt lelkünkön, testünkön keresztül a kísértő betörjön, s inkább neki engedelmeskedünk: s ilyenkor elmarad az imádkozás, a türelem, a békesség, mert úgy érezzük, hogy ez most nem megy. Pedig olyan könnyen mennek ezek a dolgok – de ha fáradt a lélek, a test, akkor „emberfeletti vállalkozás”. Hát, hogyan lehet védekezni ez ellen? „Vigyázzatok és imádkozzatok.” Jézusnak azóta is szüksége van ránk. A kereszten elhangzott szava, miszerint „szomjúhozom”, azóta is szól hozzánk. Hozzád és hozzám. Ő szomjúhozik a mi éberségünkre, a mi türelmünkre, a mi békességünkre. Próbáljunk hát szeretni, s kimozdítani sziklát, - hegyeket!

 

Túrmezei Erzsébet:

Most más madár dalol

Mióta Jézus Krisztus velem jár,

elhallgatott a fekete madár,

mely minden év után azt sírta: Kár!

Végig az úton, tűnő éveken

azóta más madár dalol nekem.

Erőm újul a csengő éneken.

Ha hervad a százvirágú tavasz,

arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,

akár virág nyit, akár tél havaz.

Ha évek után évek tűnnek el,

és egyre sebesebben szállnak el,

– az örök ifjúságról énekel.

Arról, hogy mindig új a kegyelem,

és mindig egy, aki itt jár velem

fénylő nappalon, sötét éjjelen.

A célról, amint hívogatva int,

s minden lépéssel közelebb megint...,

melyért könny, küzdelem megérte mind.

Előttem száll, és énekel nekem.

Énekeit vele zümmöghetem,

amint megyek át tűnő éveken.

Újulva hallgatom új dalait,

amint reájuk sorra megtanít

a csodaszárnyú, szent madár: a HIT.

 

 

 

2013.  április 6.

 

Hit
Hiszem,
hogy Isten mindent,
még a legrosszabb dolgot is,
engedi és segíti, hogy jóra forduljon.
Ehhez olyan emberekre van szüksége,
akik mindenben
a legjobbat szolgálják.
Hiszem,
hogy Isten minden szükségben
annyi erőt ad a kitartáshoz,
amennyire szükségünk van.
Ezt azonban senki sem kapja meg előre,
azért, hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül csak őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitben
teljesen eltűnik a jövőtől való félelem.
Hiszem,
hogy hibáink és tévedéseink
nem hiábavalók,
s Istennek nem nehezebb
ezeket helyre igazítani,
mint az általunk jónak vélt
cselekedeteinket.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen végzet,
hanem őszinte imádságra és
felelősségteljes tettekre
vár és válaszol.

 

(Dietrich Bonhoeffer)

2013. április 5.

 

Egy hős a gáton

 

 

Kérlek titeket, imádkozzatok azokért, akiknek veszélyben van mindenük az árvíz miatt. Nagy szükség van rá.

 

2013. április 4.

 

A magyar fa

 

Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!
Meleg a fény, fakad a rügy tőle,
zöld levélke bújik ki belőle.
Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.
A kék égre úgy mosolyog vissza.
S ha lehullik mindegyik virága,
gyümölcsöktől hajlik a fa ága:
Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!

Mért látom hát kopáran a fámat,
az én szegény, szomorú hazámat?
Hiszen Isten kegyelmének napja
sugarát rá bőséggel hullatja.
Mért mered hát csupaszon az ága?
Mért nem fakad rügye és virága?

Kis rügyecskék, ti talán tudjátok.
Hívogatón, ha letekint rátok,
talán ti nem engedtek szavának,
kis rügyet a nagy magyar fának!
Tavaszt csak a nap melege adhat.
Tavaszt csak az Úr Jézus fakaszthat.

De hogy a fa virágba boruljon,
kis rügyecske kell, hogy kiviruljon,
engedjen a napfény melegének,
Megváltója nagy szeretetének.

Rügyszívecske nyílj meg valahára!
Meleg árad le a magyar fára:
az Úr Jézus kegyelmének fénye.
Hogyne lenne életre reménye.

(Túrmezei Erzsébet)

 

2013. április 3.

 

"Minden dolgotok szeretetben menjen végbe." 1Kor 16,14

 

 

 

2013. április 2.

 

Azután mondta Jézus Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet. Hozd ide a te kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Felelt Tamás és mondta néki: Én Uram és én Istenem! Mondta néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél, boldogok azok, akik nem látnak és hisznek!” 

 

(Jn. 20:27–29)

 

Caravaggio: Hitetlen Tamás

Van úgy, hogy egy ünnep nem sikerül úgy, ahogyan elterveztük. Talán az elmúlt napokban sem sikerült  igazán ünnepelni. Mert van úgy, hogy nincs együtt a család - hiányzik valaki, s ez mérhetetlen szomorúsággal tölt el minket. De van úgy, hogy úgy érzi valaki, hogy túl sokan vannak az ünnepen - van úgy, hogy valaki megbánt, egy-egy sértő szó, mondat, gesztus el tudja rontani az ünnepünket.

A fönt olvasott történet nem húsvétkor történt, hanem húsvét után 8 nappal - de nem is a naptár szerint van valakinek húsvétja, hanem aszerint, hogy mikor győzödik meg a feltámadásról.

Történetünkben Tamás kételkedik. Megelőző történetben olvshatunk arról, hogy a feltámadás napjának estéjén, amikor együtt voltak a tanítványok, megjelent közöttük Jézus. S ebből az élményből kimaradt Tamás - nem tudjuk, hogy mi volt az oka az ő távol maradásának. De amikor a tanítványok örömmel elmondták neki, hogy Jézus valóban feltámadt, akkor azt mondta: "ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit és be nem bocsátom ujjamat a szegek helyébe, semmiképpen el nem hiszm." Mintha azt mondta volna, nekem nem elég, ha ti mondjátok, én akarok erről meggyőződni. Tamással egyet értek abban, hogy fontos, hogy mit hisz a feltámadással kapcsolatban az ember. Mert ha valaki nem hisz a feltámadás evangéliumában, akkor minden bizonytalanná válik. Minden kétséges. Hiszen ez hitünk alapja. De Tamásnak kézzel fogható bizonyítékra volt szüksége.  Szerette volna megtapintani, megérinteni Jézus sebit. S amikor egyszer újra együtt voltak, s Tamás is ott volt velük, megjelent Jézus. Odafordul Tamáshoz. Nem azért, hogy megszidja őt, nem azért, hogy szemrehányásokkal halmozza el őt, nem azért, hogy vitatkozzon vele. Egyszerűen csak odafordult hozzá, hogy sebeit megmutassa. Gyere Tamás, "Hozd ide a te ujjadat ..." Bizonyítékot kapott Tamás, aki térdreborult: "Én Uram és én Istenem!"

Mert hitetlenségünk és keményszívűségünk ellenére is ennyire szeret minket Jézus. Ezt nem megértenünk kell, hanem hittel elfogadni.

 

2013. március 30.

 

 

 

 

2013. március 29.

 

Munkácsy Mihály: Golgota

Nagypénteki Imádság

Krisztus meghalt mindenekért, hogy a kik élnek, ezután ne éljenek magoknak, hanem annak, a ki ő érettök meghalt és feltámadott. 2Kor 5,15.

„Rólad emlékezem e nevezetes napon, megváltó Krisztusom! E napon feszítettek téged keresztfára, téged, kinek szájában álnokság nem találtaték. Szörnyűség, hogy oly dühösen üldöztek téged a rossz emberek, - de imádandó vagy te, hogy kész valál meghalni az igazságért!

Adj nekem is erőt, megváltó Krisztusom, hogy én is bizonyságot tehessek az igazságról. Én is találkozhatom még Júdásokkal, Kajafásokkal, Pilátusokkal; mert a mai világban is vannak ezekhez hasonló gonosz emberek, - adjad, óh Jézus, hogy akkor lelked elevenítsen s állhatatosságra vezéreljen. Nem feszítenek ugyan már ma senkit keresztre, de azért még ma is gyakran megesik, hogy az igazságért küzdő jó ember halálra hurcoltatik. Óh kedves Jézus, cselekedjed, hogy akik az igazságot terjesztvén az emberiség közjaváért munkálkodnak, minél kevésbé üldöztessenek, és ha üldöztetnek s halálra kerestetnek, bátran megharcolhassák a nemes harcot, s hitüket mindvégig megtarthassák.

Cselekedjed, hogy én is tántorgás nélkül járhassak nyomdokaidon, és ha utol nem érhetlek is, legalább távolról követhesselek. Vezess mindinkább kötelességeim ismeretére s emberi méltóságom érzésére. Győzz meg afelől, hogy bármily kicsiny s észrevétlen tagja vagyok is az emberi társaságnak, azért én sok jót tehetek s kell is tennem, hogy hű tanítványod lehessek. Buzdíts felebarátaim szeretetére, hogy úgy tekintsem őket mint testvéreimet, s jóllétükért – ha a szükség úgy kívánja – meghalni is kész legyek, mint kész voltál te, óh emberek dicső megváltója! – És minthogy legszívesebb igyekezetem mellett is sok részben gyarló és bűnös ember vagyok: piros véred, - mely Golgotán a megátkozott földre hullott – legyen rám nézve a mennyei Atya irgalmának bőséges forrása, melyből a bűnbocsánat édes reménye buzogjon számomra, hogy nyugodtan hordozhassam keresztemet, s halálom idején bizodalommal ajánlhassam lelkemet a mennyei Atya kezeibe, mondván: Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet. Ámen.”

(Nagypénteki imádság, In: Fördős Lajos: Buzgóság szárnyai melyeken a kegyes lélek Istenhez emelkedik. Imádságok reformált keresztyének számára. 18. Kiadás. Bp. 1914.)

 


2013. március 28.

 

Kozármislenyben már olvad a hó, s bízom abban, hogy a ma este 18.00 órától kezdődő bűnbánati istentiszteleteken egyre többen leszünk. Ma a lábmosás történetét olvassuk János evangéliumából:

 

"A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?" Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." Simon Péter erre ezt mondta neki: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták." Jn 13, 1-12

 

2013. máricus 26.

Lukátsi Vilma - Virágvasárnap


Azon a napon virágzott a föld!

Pálma nőtt a tövisek helyében,

amikor annyi kiáltás haongzott:

"Áldott, aki jön az Úr nevében!"

Ó, az a nap nem tartott sokáig,

este lett, s elmúlt a többi között,

bár összeértek a keresztutak,

s az örök győzött az idő fölött,

de akkor ott, a virágos lejtőn,

ahová az a kis szamár lépett,

még nem tudta más, csak az Úr tudta!

A szívek lángja ellobbant, kiégett!

A földi út kezdete és vége

átívelt a virágvasárnapon,

hogy a halálon győzött az élet

a dicsőséges húsvét hajnalon.


 

 

2013. március 25.


Késik a tavasz, marad a tea!

 

 

A tea világszerte kedvelt ital. De mi csak télen teázunk. Az elmúlt hetekben már jónéhányszor azt gondoltam, hogy elrakhatom a kannát - de úgy jártunk, mint a téli kabátokkal ... elő kellett venni.

S most, ebben a cudar időben sincs jobb annál, mint az ember készít magának egy csésze forró teát, s ledől a kanapéra, s engedi, hogy az élvezetes íz melengesse a szívét, lelkét. Ha már a tavaszi napsugárra nem számíthatunk, engedjük, hogy a tea tegyen csodát!

 

 

2013. máricius 22.

Mindig tudtam, hogy fontos az "útravaló", amivel egy szülő elindít egy gyermeket a "nagyvilágba". Fontos, hogy mit hoztunk magunkkal otthonról - s mit viszünk tovább magunkkal az élet tarisznyájában?

Ma kaptam egy elgondolkodtató kérdést Dr. Kádár Annamáriától, akinek részt vettem egy előadásán: "Melyik az  az 5 mondat, ami áldásként működik az életedben?"

Néha elfeljtünk belenézni a tarisznyába. Elfelejtünk emlékezni.... hát, szép emlékezést.

 

 

2013. március 18.

"Megütközésre ne adjatok okot..." (1Kor 10,23-11,1)

Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból, mert „az Úré a föld és annak teljessége". Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús", ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának; mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak."

 


 

MAGYARORSZÁG HŐSEI 1848. MÁRCIUS 15-ÉN

 

 

MAGYARORSZÁG HŐSEI 2013. MÁRCIUS 15-ÉN

 

2013. március 15. HŐSÖK MAGYARORSZÁGON

 

 

 

MÁRCIUS 16. SZOMBAT

Dömötör Ilona: Hóvirág

Már újra van virág. Gyöngécske, hófehér.

Parányi, reszkető, de elmegy már a tél.

Deres kövek közül kibújt az új remény,

piciny hajnalharang gyötrelmek éjjelén

Fagyos hetek után jött, mint a gyógyulás.

Azt monda: lesz öröm, lehet megújulás.

Lélek, ne csüggedezz! Hallgass el, rút panasz!

Él még a szeretet.

Van Isten. Lesz tavasz.

 


Osváth Erzsébettől is olvashatunk egy verset, melynek címe: Hóvirág a télben. Ez a kis aranyos vers egy megszeppent hóvirágról szól, aki kikandikált, s megijedt, mert "pilinkélt" a hó.... s most innen, az ország másik végéből eszembe jutnak a templomkert mögött lévő hóvirágok. Vajon ki tudtak-e kandikálni? Mert Kozármislenyben aztán nem csak pilinkélt a hó .... de "lélek, ne csüggedezz.... van Isten. Lesz tavasz" Úgy legyen